Aki évente hónapokat tölt a korszerű felvonókkal felszerelt sípályákon, és titokban lesi a pályán kívül magasodó érintetlen lejtőket, az tudja, milyen érzés vágyódni a felhők közé zárt érintetlenség meghódítására.
Van egy hely, amit „óramutatónak” hívunk. Egy hegygerinc, melyből úgy mered felfelé egy sziklatű, mint az óramutató 12 óránál. A Dolomitokban járunk. Februári napsütésben tologatjuk túrasínket felfelé, csak a fenyőfák kísérnek bennünket.
Április első hetében járunk, a Dolomitok déli sípályái már fellatyakosodtak, és egymás után zárják be őket. Újabb célunk a Gran Paradiso 4000 méter magas tömbje azonban még porhavas lejtőkkel hívogat.
Március vége volt, s már két nap óta nem maradt ki az esti hírekből, hogy milyen intenzív havazás van Szicíliában. Utakat zártak le, előttünk viszont egy lehetőség nyílt meg, hogy megsízzük két kitörés között az Etnát (3369 m).